Amióta az eszemet tudom, mindig kérdezgettem anyutól, hogy hol készült ez a kép. Sajnos, nem emlékezett rá, így nagyon meglepődtem, amikor tavaly felfedeztem ugyanazt a kutyát a vidámparkban elbújva a dodgem épülete mellett. Rögtön eszembe is jutott ez a régi kép, és csináltam egy fotót a szoborról, csak most nem mi a testvéremmel, hanem a gyerekeim ülnek rajta. Így született most meg ez a duplaoldal. Az jól látszik, hogy a kutyus nem öregedett semmit az eltelt hosszú évek alatt, de én...
A háttér sima rajzkarton pasztelkrétázva és pecsételve a találkozón kapott kör alakú bélyegzővel. A képalátét hobbyművészes duplaoldalú karton, nekem nagyon megtetszett a struktúrája, bár a fényképen nem igazán érvényesül. A csipkéket egy kicsit megbarnítottam folyékony krétával, a barna organzaszalagra pedig fa betűmatricákat ragasztottam.
Egy kevés részlet:
Egy kevés részlet:
2 megjegyzés:
Nagyon jók az oldalak, hogy szinte ugyanabból mennyire más oldalak születtek. A történet meg szinte hihetlen :) Micsoda szerencse, hogy így megtaláltátok a kutyát! Képzelem, mekkora lehetett az öröm :)
Marcsi
Fantasztikus ez a két kép együtt, nagyon szeretem az "egykor-most" képpárokat, valahogy olyan meghatóak, bármi is legyen rajtuk... Nagyon szépeket csináltál belőlük, gratulálok!!
Megjegyzés küldése