A szünetben végre eljutottunk Erdélybe. Már régóta készültünk, de soha nem jött össze. Keresztszüleim nagyon örültek nekünk, mivel májusban találkoztunk utoljára. Az úton a gyerekek így "aludtak":


Az út mentén láttunk egy csomó ragadozómadarat, ültek szegények sorban a kerítésoszlopokon, és lesték a talajt, hátha látnak valami harapnivalót - bár talán madaraknál csípnivalónak kéne nevezni:).

Elvittem nekik az
Esztergomos albumot, meg azt a
scrapképet, amit az esküvői fotójukkal csináltam, nagyon megörültek nekik - keresztanyu még sírt is. Megkapták még a két díjazott
vertcsipke képet is, de a legjobban a gyerekek képeinek örültek.
Este elmentünk körülnézni a városban, megcsodáltuk az új főteret, ráadásul díszkivilágításban a karácsony tiszteletére.






1 megjegyzés:
nagyon édesek a fotók a gyerkőcökről...meg a többi is.
Amúgy vár rád egy kérdés a blogomon :-)
Megjegyzés küldése